A hallgatók gyakran azt hiszik, hogy szervezettek, mert minden fájl létezik valahol. Az előadásdiák egy mappában vannak, a PDF-olvasmányok egy másikban, a korábbi vizsgák a letöltések között, néhány jegyzetelt összefoglaló pedig egy olyan jegyzetappban, amely "ideiglenesnek" érződik az ismétlés kezdetéig. Aztán közeledik a vizsga, és megjelenik a valódi probléma. Nem az volt a kérdés, hogy létezik-e az anyag. Hanem az, hogy visszakereshető-e abban a sorrendben, amelyet a vizsga ténylegesen megkövetel.
Ezért érezhető egyetlen vizsga is kaotikusnak, még akkor is, ha a hallgató hetekig gyűjtötte az erőforrásokat. A fájltárolás és a tanulási rendszerezés nem ugyanaz. A tárolás arra válaszol, hogy "hová tettem ezt a dokumentumot?" Egy valódi vizsgamunkafolyamat nehezebb kérdésekre válaszol: melyik fejezethez tartozik ez a fájl, melyik jegyzet magyarázza, melyik korábbi vizsga kapcsolódik ehhez a tantervi részhez, és mi hiányzik még a vizsgaidőpont előtt?
Miért állnak le a fájltípus szerinti mappák ismétléskor
A leggyakoribb beállítás megtévesztően ésszerű. A hallgatók "diák", "PDF-ek", "korábbi vizsgák" és "jegyzetek" nevű mappákat hoznak létre, majd a félév során hozzáadják az erőforrásokat. Abban a pillanatban ez hatékonynak tűnik, mert gyors és ismerős. A baj az, hogy maga a vizsga nem fájltípus szerint szerveződik. Témák, fejezetek és visszatérő kérdések szerint szerveződik.
Mire az ismétlés elkezdődik, a hallgatók ritkán gondolkodnak úgy, hogy "kell az ötödik heti PDF". Inkább úgy, hogy "kell mindenem a vesetranszportról", "kellenek a fájlok a közigazgatási jogorvoslatokról", vagy "kellenek a 6. fejezethez illő korábbi vizsgakérdések". Egy fájltípus szerinti struktúra minden alkalommal arra kényszeríti a hallgatót, hogy több helyről építse újra a fejezetet. Ez fárasztó, és még rosszabb lesz, ha néhány fájlt jegyzeteltek, néhány rossz nevet kapott, néhány pedig több helyre került, mert senki sem akarta elveszíteni.
Ezért okoznak a korábbi vizsgák is több zavart a kelleténél. Pont azért hasznosak, mert visszakapcsolódnak vizsgatémákhoz, de lapos mappában csak egy újabb kupaccá válnak. A hallgatók tudják, hogy az anyag valahol megvan, de nem azt, hogyan illeszkedik a kurzus logikájába.
Egy jobb rendszer a vizsgából indul ki, nem a fájlkiterjesztésből
A tisztább megközelítés az, hogy a kurzusstruktúra lesz a fő konténer, és a fájlok ebbe a struktúrába kerülnek. Amint a kurzus témákra és altémákra bomlik, az előadásdiák, PDF-ek és korábbi vizsgák nem elszigetelt elemek többé, hanem a tanterv pontos részét támogató anyagok.
Ez nagy hatással van az ismétlésre. Ahelyett, hogy megnyitnál egy "korábbi vizsgák" mappát és relevanciára vadásznál, magát a témát nyitod meg, és onnan haladsz kifelé. A fejezet lesz a kiindulópont. A fejezet ezután megmutathatja a jegyzetet, a kapcsolt előadáscsomagot, a releváns PDF-olvasmányt, valamint az oda tartozó kérdést vagy korábbi vizsgaelemet.
Ez nem azt jelenti, hogy minden erőforrást tíz helyre kell duplikálni. Azt jelenti, hogy az erőforrásnak legyen kontextusa. A kontextus alakítja a tárolt fájlt használható tanulási eszközzé.
Mire jók leginkább az előadásdiák, PDF-ek és korábbi vizsgák?
Az előadásdiák gyakran a leggyorsabb módját adják annak, hogy visszanyerd, milyen sorrendben tanították az anyagot, de ritkán elegendők önmagukban. Kapcsolódniuk kell jegyzetekhez, összefoglalókhoz és nehéz fogalmakhoz. A PDF-ek és olvasmányok azért hasznosak, mert mélységet és tisztaságot adnak, különösen olyan témákhoz, amelyeket az előadás csak röviden érintett. A korábbi vizsgák más szerepet játszanak. Diagnosztikus értékük van. Megmutatják, hogyan kérdezhetik az anyagot, mely témák térnek vissza, és hol túl passzív még a hallgató megértése.
A hiba az, ha mindhárom erőforrást felcserélhető fájlként kezeljük egy nagy archívumban. Különböző szerepet játszanak, és az ismétlési rendszer erősebb lesz, ha ezek a szerepek láthatók maradnak. A diacsomag bevezetheti a fejezetet, a PDF elmélyítheti, a korábbi vizsga pedig tesztelheti. Ha ez a kapcsolat látható, az ismétlés stratégiaibb és kevésbé ismétlődő lesz.
Egy Supastudy-munkafolyamat példa
A Supastudyban egy gyakorlati beállítás azzal indul, hogy a tantervből felépíted a kurzus témafáját, majd a kurzuson belül mappákat hozol létre a fő fájltípusoknak, amelyeket már használsz. Az előadásdiák, olvasmányok és korábbi vizsgák feltölthetők ide, de a fontos lépés az, hogy minden elemet visszakapcsolj ahhoz a témához, amelyet támogat. Egy élettanra készülő hallgató például két előadáscsomagot és egy olvasmánycsomagot kapcsolhat a kardiovaszkuláris fejezethez, ugyanoda csatolhat egy összefoglaló jegyzetet, és elmenthet egy megoldatlan kérdést, amelyet még tisztázni kell a vizsga előtt.
Ugyanez a folyamat a korábbi vizsgáknál is segít. Ahelyett, hogy egy elszakadt kupacként kezelnéd őket, fejezethez kötött ismétlési anyagként használhatod. Egy vizsga több egységen át lehet releváns, egy másik pedig egy nagyon konkrét témához illeszkedhet. Kurzus-első struktúrában ezt a különbséget sokkal könnyebb megőrizni.
Hogyan kerüld el, hogy a korábbi vizsgák újabb archívummá váljanak
A korábbi vizsgákat különösen könnyű rosszul használni. A hallgatók gyakran későn gyűjtik össze őket, gyorsan átfutják, majd egy általános mappába mentik vagy az asztalon hagyják, amíg el nem indul a pánik. A jobb minta az, hogy ugyanannak a tanulási struktúrának a részeként kezeled őket, mint minden mást. Ha egy vizsga egyértelműen témához kapcsolódik, kösd oda. Ha több hasznos kérdést tartalmaz a tanterv különböző részeiből, kapcsold kurzusszinten, és gondoskodj róla, hogy a releváns témákban is legyenek belőle származó jegyzetek vagy kérdések.
Ebben erősebb a kurzusmunkatér egy alap drive-fánál. Egy vizsga nem csak megőrzendő fájl. Bizonyíték arra, mit hangsúlyoz a vizsga. Jól használva segít látni, mely kurzusrészek túl elméletiek még, és mely fejezetekhez kell erősebb válasz, jobb jegyzet vagy tudatosabb ismétlés.
Gyakori hibák, amelyek nehezebbé teszik a vizsgafájlok használatát
Gyakori hiba a vizsga közeléig várni a fájlok rendszerezésével. Egy másik azt hinni, hogy "minden le van töltve" ugyanaz, mint készen állni. A harmadik külön struktúrát tartani a fájloknak és teljesen másikat a jegyzeteknek, ami minden ismétléskor arra kényszeríti a hallgatót, hogy fejben összevarrja a kurzust.
A hallgatók akkor is időt veszítenek, amikor következetlenül nevezik át a fájlokat, vagy ugyanazt az anyagot több helyre mentik, mert nem bíznak a rendszerükben. A duplikáció általában azt jelzi, hogy az alapvető szervezés gyenge. Ha a hallgatók állandóan duplikálni akarnak egy fájlt, a probléma általában nem az óvatosság. Hanem az, hogy a visszakeresés megbízhatatlan.
Mit olvass ezután
Ha a fájlok rendszerezése előtt szeretnéd felépíteni a kurzusstruktúrát, kezdd itt: Hogyan alakítsd a tantervet tanulási tervvé. Ha a fő gondod, hogy a jegyzeteket nehéz visszakeresni, olvasd el: Hogyan rendszerezd a tanulási jegyzeteidet téma szerint dátum helyett. Ha a kurzusmunkatér és a fájl-első rendszer általánosabb összehasonlítását szeretnéd, olvasd el: Supastudy vs Google Drive és Docs a kurzusok rendszerezéséhez. Ha fix vizsgaidőpontra készülsz, a Hogyan készíts vizsgára szóló tanulási tervet a tantervedből a következő hasznos lépés.
Végső tanulság
Az előadásdiák, PDF-ek és korábbi vizsgák sokkal hasznosabbak, ha külön kupacok helyett egyetlen vizsgastruktúrában élnek. A cél nem bonyolultabb fájlrendszert építeni. A cél az, hogy az ismétlés könnyebb legyen azáltal, hogy minden erőforrás ahhoz a fejezethez kapcsolódik, amelyet ténylegesen támogat.
Ha ki szeretnéd próbálni ezt a kurzus-első munkafolyamatot egy vizsgával, ingyen elkezdheted. Ha előbb a csomagrészleteket és tárhelykorlátokat szeretnéd látni, látogass el az árak oldalra vagy a GYIK-re.
